Egyedül, körülvéve sok idióta részeg pasival, akik azt várják, mikor vihetnek be egy redvás budiba, hogy megerőszakoljanak. Te pedig azt várod, mikor vesz észre valaki, aki kisegít a bajból. Percek múlva megjön az a helyes pasi, aki segít neked, majd csók csatába kezdtek. Lehetne akár egy szerelmes film kezdete is, de sajnos ez a valóság, ami velem történt. Ott állok zokogva, segítségért kiáltva az éjszaka közepén, de mintha a ködnek beszélnék. Előttem két lehetőség kínálkozik fel: 1. ha itt maradok, és várok amíg valaki nem segít ezen a szerencsétlenen (ez lennék én), 2. ha kitörök a fal mellől, és futásnak eredek. Na én a másodikat választottam, mert gondoltam nem tud utánam futni 5 részeg csávó. Nagyot tévedtem.
-Állj meg te kis kurva! Játszani akarunk veled!-mondta egy mögöttem dülöngélő, büdös pasas, aki azt sem tudja, hogy most hová is fut. Hátra fordultam, de nem távolodni, hanem közeledni láttam a patkányokat. Kénytelen voltam befutni a közeli erdőbe, amit akkor vettem észre, mikor a lehetőségeket kerestem. Hirtelen irányt váltottam, amit ők nem tudtak hova tenni. Hallottam néhány szitkozódó beszólást, de most több gondom volt. Nem tudom hová futok, vagy mikor érek ki ebből a félelmetes erdőből. Muszáj megállnom, mert már nagyon elfáradtam. Kerestem egy biztonságosnak tűnő hatalmas fát, majd lekuporodtam a tövéhez. A futás alatt a könnyeim ráfagytak az arcomra, miattuk pedig nagyon fát az arcom. Éreztem, ahogy húzódik. Remegő kezeimmel óvatosan megérintettem őket, hátha felmelegednek egy kicsit, de ez reménytelen volt. A kezeim annyira remegtek, hogy nem tudtam őket egy fix helyen tartani, így inkább a zsebembe nyúltam, és a telefonomat kerestem. Lassan a zsebembe csúsztattam apró kezemet, majd óvatosan kihúztam belőle az átfagyott készüléket. Feloldottam, de a kijelző fénye bántotta a szemem, így gyorsan megnéztem az időt és visszacsúsztattam a zsebembe.
***
Halk ének szót és gyenge gitár ritmust hallottam a sötét éjben. Az erdőben nehéz eligazodni, így a fülemre kell hallgatnom, ami nem a legjobbak közé tartozik. Elindultam egy kitaposott kis homok úton, a hangok pedig egyre hangosabbak lettek. Már jól kivehető volt, hogy egy fiú énekelt egy gitár kíséretében. Mit kereshet itt egyedül? Lassan megérkeztem, de féltem odamenni hozzá, így elbújtam egy fa mögé. Percekig hallgattam a gyönyörű rekedtes és mély hangján a dalt, amikor egy kis mókus mellém ért. Gyorsan megfordultam, de nem volt jó ötlet, mert velem együtt egy fa ág is reccsent.
-Köszönöm mókuska.-suttogtam a kis állatnak, aki megijedt tőlem és elveszett a fák lombjai között. Közben az éneklés abbamaradt, és azon kellett gondolkodnom, hogy csendbe maradjak.
-Valaki van ott? Gyere elő, aha ott vagy!-mondta a rekedtes hangjával. Na most mit csináljak? Tudja, hogy itt vagyok.
-De hülye vagyok. Miért is lenne itt bárki? Most meg magamnak beszélek?-kezdte a mondandóját saját magának. Kuncogtam rajta, ami nagyon nem halkra sikeredett. Kinéztem a fa mögül, de nem volt ott senki. Meglepődtem, ilyen hamar elment volna. Megvontam a vállam, majd megfordulta, de egy akkora sikoly hagyta el a számat, hogy még magam is meglepődtem.
-Te normális vagy? Így odalopózni mások mögé? Szív rohamot is kaphattam volna te idióta.-mondta kiakadva.
-Én vagyok idióta? Nem én leselkedek mások után.-vágott vissza. Teljesen igaza van. Csak nem önszántamból vagyok ebben a kibaszott erdőben, hanem 5 részeg pasi miatt, de nem zavarja.
-Figyelj először is America vagyok. Ha már itt vagyok leülhetnék melléd?-kérdeztem tőle. Nem szeretnék egyedül lenni ebben az erdőben, meg jól is jön, mert ő legalább tudja, hogy kell kijutni innen. Tiszta haszon.
-Harry, gyere ha annyira akarsz.-mondta némi bunkó beütéssel, de intett így utána mentem. Leült egy kivágott fa rönkre, majd én is helyet foglaltam mellette. Rengeteg kotta, számtalan összegyűrt papír hevert a koszos fűben. A készekre címek voltak írva. Ilyenek voltak, hogy Happily, Strong, You and I.
-Ezeket a dalokat te írtad?-kérdeztem, mint a kisgyerek az óvónénitől, hogy van-e még repeta. Rám nézett, de látszott rajta, hogy nem akar nekem válaszolni.
-Nem, nem mindet én írtam. Kettőt a bandám két tagja, egyet pedig én. Boldog vagy?-mondta szarkasztikusan, villantott egy szánalom mosolyt, majd visszatért a gitárjához. Mondhatom nagyon ,,kedves" ez a fiú. Árad belőle a segítő készség és a kedvesség. Gyorsan tanulmányoztam az arcát. Göndör barna fürtjei keretezték hibátlan fehér bőrét. Szemei a zöld összes színében pompáztak, amik szinte lyukat fúrnak az arcodba. Fehér V nyakú pólója szépen kiadta az izmos felső testét. Tetoválások feszülnek a a karján illetve a mellkasán, vagyis én csak ennyit látok rajta, de kitudja hány feszül még rajta. Elég magas, olyan 2 méter körüli lehet, mivel még az én 160 centimmel is alig érek a válláig.
-Elénekelnéd nekem azt a dalt, amelyiket te írtad?-kérdeztem reménykedve, mert nagyon szeretném hallani a hangját így közelebbről is.
-Nem hagysz békén úgy sem. Jól van de csak ezt az egyet éneklem el.-szögezte le nekem majd elkezdte énekelni. A kezembe fogtam a kottát, majd olvastam a szöveget.
You don't understand,
you don't understand
What you do to me
when you hold is hand
We were meant to be
but a twist of fate
Made it so you had
to walk away
Gyönyörű hangja volt. Már a második refrénnél már én is vele énekeltem. Büszke voltam magamra, hogy egy ismeretlen előtt is mertem énekelni. Vége volt a számnakk, de én tovább énekeltem. Harry csodálkozott is rajta, de csak gitározott. Boldog voltam.
